Történelmi személy volt, akinek legnagyobb érdeme, hogy az igaz hit rendíthetetlen szószólója és tanúságtevője maradt. Résztvett 325-ben a kisázsiai Nikeában tartott I. egyetemes zsinaton, ahol nagyerejű szóval védte meg az ariánus eretnekség mérgétől az Egyházat. Neki is köszönhetjük, hogy megszületett a Hitvallás Krisztusról szóló része, amelyben ezt valljuk a Fiú Istenről: "...igaz Isten az igaz Istentől, aki született és nem teremtetett, ki az Atyával egylényegű, ki által mindenek lettek..." Miklós püspök ezen kívül "igazi főpásztor" volt, aki segített a szegényeken, árvákon, megmentette a tengeren utazókat, vagy az ártatlanul kivégzésre hurcoltakat. A Szentírás szavai szerint Pál apostolhoz hasonlóan "mindenkinek mindene" lett.

     Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a mai napig is nagy szeretettel és hálával ünnepli meg a hívő nép a mai ünnepet. Szép szokás a Kányi egyházközségben, hogy a Szent Miklós napi ünnepi Szent Liturgia végén megszentelésre kerülnek a hívek által felajánlott adományok. Ezeket a terményeket (bab, dió, mák, tojás stb.), melyek az ikonosztáz Szent Miklós ikonja elé kerülnek, a papnak ajánlják fel az egyházközség tagjai, s cserébe a Liturgia során megemlékezünk ezen adományozókról. Ez a szép hagyomány eleveníti föl előttünk az adakozó  és jótevő myrai főpapot.

     Miklós püspök ünnepi dicsőítése (tropárja) után a pap így imádkozik:

    "Urunk, ki szavad erejével alkottad a nagy mindenséget és parancsoltad a földnek, hogy élvezetünkre és táplálásunkra sokféle gyümölcsöt teremjen, ki a földi terményekkel táplálkozó három ifjút és Dánielt szebbé és teljesebbé tetted a királyi asztalról élő többi ifjaknál; Temagad legkegyesebb Királyunk, áldd meg ezen terményeket... mert ezen adományokat szolgáid a Te dicsőségedre és Szent Miklós püspök tiszteletére és az igaz hitben elhunytak emlékezetére ajánlották föl.  Azoknak pedig, akik ezt a díszes adományt fölajánlották, és e megemlékezést teszik, teljesítsd üdvösségükre szolgáló minden kérelmüket!..."