2. Templomépítés (1781-1807), vagyis a mai kőtemplom felépítése

A Kányi egyházközség alapítási éveként a Historia Domusban az 1781. év szerepel, valamint az a megjegyzés, hogy az előző évekről nincsenek adataink. Az alaposabb kutatások kiderítették, hogy ezt az adatot korrigálni kell, hiszen mint láttuk (Az egyházközség története, 1. rész), az alapítás ideje közel egy évszázaddal korábban történt.

Joann Vitkovszky (Vitkovszky János) kányi paróchus idejében (1780-1801) merült fel határozottan az új kőtemplom felépítésének a gondolata. Nyilván ennek egyik fő oka a régi fatemplom rossz állapota lehetett, valamint a közösség hívő létszámának növekedése.

Érdemes megemlíteni, hogy Vitkovszky paróchus idejéből maradtak fenn a paróchia legrégebbi iratai. Az egyházközségi anyakönyvek az 1788-as esztendőtől vannak meg egészen napjainkig, ugyancsak ezen évtől követhetjük a számadási könyvek bejegyzéseit.

A templomépítéshez az anyagokat 1781-től kezdték összegyűjteni. Az alapot 1785-ben tették le. A templom építése 1785 és 1797 között történt kőből és téglából Jakab kőművesmester és társai által. A templom a lelkész és a környékbeli hívek nagy buzgóságából épülhetett fel. Ez a magyarázata annak, hogy egy ilyen kicsiny, „eldugott” községben ilyen szép, tágas késő-barokk templom épülhetett föl, ráadásul – mint később látni fogjuk – ilyen gazdag és művészi templombelsővel és berendezéssel. Hosszú időkön át – gyakorlatilag Trianon előtt – a Kányhoz tartozó kilenc község (filia) görög katolikus hívei a Kányi templomba jártak és ott éltek istentiszteleti életet. Ezek a községek következők voltak: Büttös, Perecse, Krasznok-vajda, Buzita, Reste, Jánok, Péder, Litka, Alsólánc.[1]

A templomépítésre adományozók közül meg kell említeni Lukács János, Varga György és Szedlák Elek egyházközségi híveket, Szentirmay Gábriel földbirtokost és a Jászói prépostságot. Ez utóbbiak fát adományoztak az építkezésekhez.

A Munkácsi egyházmegye paróchiáinak 1792. évi összeírása szerint[2] a hívek létszáma az alábbi táblázat alapján:

A templomot 1797. november 5-én szentelte fel Bradács Mihály kassai általános helynök (vicarius generalis)[3] II. Ferenc király uralkodása és Bacsinszky András munkácsi püspöksége idején.

A templomtorony csak később, 1805-1807 –ben épült fel Grega János szomolnoki ács és Petrovics Márton schwedléri kőműves mesterek által. Kőhordásban segítettek a gadnaiak is.

A Munkácsi egyházmegye paróchiáinak 1806. évi összeírása alapján a hívek létszáma jelentős mértékben csökkent. Az alábbi táblázat alapján láthatjuk, hogy tizenöt év alatt közel háromszáz fővel apadt a hívek száma:

      Összehasonlítva az 1792. évi összeírás adatival jelen táblázatot egy nagyon feltűnő adat, hogy Reste filia görög híveinek száma 443-ról leapadt 154-re.

Ugyanezen összeírásból megállapíthatjuk, hogy Kányban és néhány filiában (Perecse, Büttös, Jánok) a prédikáció nyelve ruszin volt, a többi filiában pedig magyar. Az anyaegyházban az 1800-as évek legvégéig megmaradt a ruszin nyelv használata az igehirdetésben. A szertartások nyelve természetesen az egyházi szláv volt.

Még egy érdekes adat az összeírásból. Csak Kány és Perecse volt tisztán görög katolikus falu, a többi filiák vegyes vallásúak (és nemzetiségűek) voltak.