6. A két világháború közötti események (1920-1945)
6. A két világháború közötti események (1920-1945)
1920-banTrianon tragikus eseménye mélyen érintette a Kányi egyházközséget is. Elveszítettük filiáink nagyobbik részét. Szlovákiához kerültek: Buzita, Reste, Jánok, Péder, és Alsólánc.
Csonka-Magyarországon maradt Kány, mint anyaegyház, valamint a következő filiák: Büttös, Perecse, Krasznokvajda, Litka és néhány tanya.
A trianoni döntés éppen kettéhasította az egyházközséget.
1923-ban a templomtorony bádoggal lett befedve. Ugyanezen évben egy 230 kg-osacélharangot vásárolt az egyházközség a forrói templomtól 10 q búzáért.
1925-ben a paróchiai gazdasági épület került felújításra.
1937-ben a toronykeresztet javították.
1938 decemberében visszatért a Felvidék egy része (I. bécsi döntés), így Kány is visszakapta régi filiáit, melyek 1920 előtt tartoztak az egyházközséghez. Ezek lelki ellátását ismét a kányi paróchusok végezték (1938-1945).
1939-ben az előző (Szent István jubileumi) év és a Felvidék visszatérésének emlékére egy új 360 kg-os gyönyörű harangot készítettetett az egyházközség a kányi és filiális hívek adományaiból 1400 pengőért.
A Miskolci Apostoli Exarchátus 1941. évisematizmusa[1] alapján a hívek száma a visszacsatolt filiális községekkel együtt:
KÁNY
205
Büttös
181
Perecse
161
Krasznokvajda
154
Buzita
132
Reste
78
Jánok
57
Péder
9
Litka
17
Alsólánc
13
Összesen:
1007
A hívek száma tehát örvendetes módon újra növekedett, s ismét elérte az ezer főt. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a Kányi egyházközség – mely alapítása óta a Csereháti esperesi kerület része volt – a II. világháború idején a Kassai esperesi kerülethez lett csatolva (1938-1945). Fenti sematizmusból még egy érdekes adat: a hívek nyelvéről megállapítja, hogy magyar. A régebbi (eperjesi) sematizmusok a nép nyelvénél még ezt közölték Kányban, hogy az ruszin-szláv és magyar.
1942-ben kívül-belül teljesen felújították a paróchiát.
1944-ben, a nagy háború évében a község is átvészelte a vészkorszakot. 1944. dec. 17-én éjjel jöttek be Kányba az oroszok, majd másnap a románok.
1945. január 1-én az egész község ki lett lakoltatva Perecse, Péder, Zsarnó és Jánokkal együtt. A hívek a szomszédos községekben helyezkedtek el. Visszaköltözni csak január utolsó napjaiban lehetett. A paróchián és a templomban minden fel volt forgatva, a templom tele kosszal, az oltár feldöntve, s a külső falon orosz írás: „Kinó” (mozi).
1945 májusában újra lezárták a határt, s Kány újra elveszítette régi filiáit.
[1] A Miskolci Apostoli kormányzóságnak – 1925-ös felállítása óta – egyetlen sajátsematizmusa jelent meg: ez az 1941-es. A Hajdúdorogi egyházmegyével közössematizmus pedig 1982-ben jelent meg a rendszerváltásig.