6. A két világháború közötti események (1920-1945)

1920-ban Trianon tragikus eseménye mélyen érintette a Kányi egyházközséget is. Elveszítettük filiáink nagyobbik részét. Szlovákiához kerültek: Buzita, Reste, Jánok, Péder, és Alsólánc.

Csonka-Magyarországon maradt Kány, mint anyaegyház, valamint a következő filiák: Büttös, Perecse, Krasznokvajda, Litka és néhány tanya.

A trianoni döntés éppen kettéhasította az egyházközséget.

1923-ban a templomtorony bádoggal lett befedve. Ugyanezen évben egy 230 kg-os acélharangot vásárolt az egyházközség a forrói templomtól 10 q búzáért.

1925-ben a paróchiai gazdasági épület került felújításra.

1937-ben a toronykeresztet javították.

1938 decemberében visszatért a Felvidék egy része (I. bécsi döntés), így Kány is visszakapta régi filiáit, melyek 1920 előtt tartoztak az egyházközséghez. Ezek lelki ellátását ismét a kányi paróchusok végezték (1938-1945).

1939-ben az előző (Szent István jubileumi) év és a Felvidék visszatérésének emlékére egy új 360 kg-os gyönyörű harangot készítettetett az egyházközség a kányi és filiális hívek adományaiból 1400 pengőért.

A Miskolci Apostoli Exarchátus 1941. évi sematizmusa[1] alapján a hívek száma a visszacsatolt filiális községekkel együtt:

A hívek száma tehát örvendetes módon újra növekedett, s ismét elérte az ezer főt. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a Kányi egyházközség – mely alapítása óta a Csereháti esperesi kerület része volt – a II. világháború idején a Kassai esperesi kerülethez lett csatolva (1938-1945). Fenti sematizmusból még egy érdekes adat: a hívek nyelvéről megállapítja, hogy magyar. A régebbi (eperjesi) sematizmusok a nép nyelvénél még ezt közölték Kányban, hogy az ruszin-szláv és magyar.

1942-ben kívül-belül teljesen felújították a paróchiát.

1944-ben, a nagy háború évében a község is átvészelte a vészkorszakot. 1944. dec. 17-én éjjel jöttek be Kányba az oroszok, majd másnap a románok.

1945. január 1-én az egész község ki lett lakoltatva Perecse, Péder, Zsarnó és Jánokkal együtt. A hívek a szomszédos községekben helyezkedtek el. Visszaköltözni csak január utolsó napjaiban lehetett. A paróchián és a templomban minden fel volt forgatva, a templom tele kosszal, az oltár feldöntve, s a külső falon orosz írás: „Kinó” (mozi).

1945 májusában újra lezárták a határt, s Kány újra elveszítette régi filiáit.