Teljes alázatossággal siratom minden bűnömet, melyeket akartam, és amelyeket nem akartam, amelyekről tudok, és amelyekről nem tudok, a nyilvánosakat és titkosakat, a nagyokat és kicsinyeket, amelyeket szóval, tettel, értelemmel és gondolattal, éjjel és nappal, életem minden órájában és percében követtem el.

Megsiratom minden büszkeségemet és hiúságomat, önszeretetemet és kérkedésemet. Megsiratom minden haragomat, ingerültségemet, illetlen kiabálásomat, veszekedésemet, szitkozódásomat és civakodásomat. Megsiratom minden ítélkezésemet, dorgálásomat, megszólásomat, rágalmazásomat és sértegetésemet, minden rosszindulatomat, ellenségeskedésemet, gyűlöletemet, irigységemet, féltékenységemet, bosszúállásomat és ellenséges érzelmemet.

Megsiratok minden érzékiséget, tisztátalanságot, ábrándozást, paráznaságot, vonzódást, minden élvhajhászást, önmagam meg nem tartóztatását, falánkságot, italozást, szenvedélyt és torkosságot.

Megsiratom minden felesleges beszédemet, fajtalan beszédemet, gyalázkodásomat, nevetésemet, tréfálkozásomat, szellemeskedésemet, gúnyolódásomat, esztelenvígságomat, dalaimat, ugrálásomat, táncaimat, és minden rendetlen élvezetemet.

Megsiratom minden kapzsiságomat, birtoklásvágyamat, pénzvágyamat, fösvénységemet, irgalmatlanságomat, és minden érzéketlenségemet.

Megsiratom minden lustaságomat, hanyagságomat, kényeskedésemet, gyöngeségemet, tétlenségemet, szétszórtságomat, gondatlanságomat, figyelmetlenségemet, sok alvásomat, semmittevésemet, hiábavaló dolgaimat, és minden lustaságomat az imában, a szolgálatban, a böjtben és jócselekedetben.

Megsiratom minden hitetlenségemet, kétségemet, határozatlanságomat, hidegségemet, közömbösségemet, elgyengülésemet, és érzéketlenségemet a szent igaz hit iránt, minden szennyes, gonosz és káromló gondolatomat.

Megsiratom minden mértéktelen bánatomat és fájdalmamat, csüggedésemet, és kétségbeesésemet, különösen a vétkekbe való teljes beleegyezésemet.

Megsiratom, de milyen könnyek méltók és illőek ahhoz, hogy megsirassam szerencsétlen életem minden tettét, egészen és mérhetetlenül mély semmiségemet? Milyen kezdetet adjak mostani bánatomnak? Hogyan leplezem le és tárom fel teljes meztelenségében és részletességében összes kicsiny és nagy, akart és nem akart, tudatos és nem tudatos, nyilvános és rejtett bűneimet az elkövetés minden órájában és percében? Mikor, mettől kezdve és hogyan kezdjem el a bűnbánat siránkozását, és hozzak méltó gyümölcsöket? Lehet, hogy hamarosan és hirtelen megjelenik előttem az élet utolsó órája, lelkem fájdalmasan elválik a beszennyezett és bűnös testtől, és elém állnak a szörnyű démonok és a félelmetes angyalok, akik leleplezik, és vallatni fogják vétkezéseimet, én pedig nem leszek kész, és nem leszek képes a félelemben és remegésben semmiféle feleletet adni. Lelkem zavarban és félelemben lesz a gonosz és rosszindulatú démonok látásától, jajgatásától és kiáltásától, dühös és szemtelen rohamuktól, és azon törekvésüktől, hogy lerántsanak engem az alvilág mélységébe. Isten angyalai megfogják akkor szegény lelkemet és elviszik a félelmetes, de igazságosan ítélő Isten elé. Hogyan adok számot a halhatatlan Királynak, vagy milyen bátorsággal nézek a Bíróra én, a tékozló? Jaj nékem! Nincsen jó feleletem: egész életemet lustaságban, és bűnökben töltöttem el, minden órát és percet pedig a gondolatok és törekvések hiúságában.

Hányszor esküdöztem feleslegesen Isten nevével?

Milyen gyakran, könnyedén és szabadon, sőt olykor szemtelenül, merészen és szégyen nélkül szemrehányással illettem vagy rágalmaztam felebarátomat haragomban, megszomorítottam, felingereltem és kinevettem?!

Milyen gyakran nagyzoltam, gőgös voltam, büszkélkedtem és dicsekedtem jó tulajdonságokkal és tettekkel, amelyek nincsenek?!

Milyen gyakran hazudtam, mást megtévesztettem, csaltam, hízelegtem, kétszínű voltam és gonosz; milyen gyakran haragudtam, voltam ingerlékeny, és mutattam sok türelmetlenséget és kislelkűséget?!

Milyen gyakran kinevettem felebarátom vétkét, megszomorítottam őt titokban és nyilvánosan, csúfolódtam, kárörvendő voltam az ő botlásánál, vétkénél és szerencsétlenségénél; hányszor voltam ellenséges vele szemben, gonoszságot, gyűlölséget és irigységet táplálva?!

Milyen gyakran nevettem esztelenül, tréfálkoztam, voltam esztelenül csípős beszédű, mondtam sok meggondolatlant, udvariatlant és illetlent, sőt a csípős, szemtelen, könnyelmű, ízetlen, durva és merész szavak mérhetetlen sokaságát mondtam ki?!

Hányszor ejtett rabul a szépség az értelemben, képzeletben és tápláltam érzéki vágyakat a szívben, vagy hányszor elégítettem ki természetellenes módon a test vágyait álmodozás vagy szemlélés által?! Nyelvem hányszor mondott ki illetlenségeket, ízetlenségeket, gyalázkodásokat érzékiség dolgában?!

Milyen gyakran voltam hatalomvágyó és torkos, gyönyörködtem ínyenc és ízletes ételekben, sokféle és különböző ennivalókban és borokban; szeszélyből és meg nem tartóztatásból hányszor jutottam jóllakásig és megcsömörlésig, hányszor voltam ittas és részeg, meg nem tartóztató az ételben és italban, és hányszor szegtem meg a szent böjtöket?!

Haszonlesésből, büszkeségből vagy hamis szégyenből hányszor elmulasztottam a rászoruló iránti figyelmességet és segítséget; hányszor voltam irgalmatlan, fösvény, könyörtelen, pénzéhes, haszonleső és birtoklásvágyó?!

Milyen gyakran mentem be Isten templomába félelem és remegés nélkül, álltam ott, és imádkoztam szétszórtan és könnyelműen, sőt ilyen lélekkel és állapotban léptem ki onnan? Az otthoni imádságban szintén hideg és hanyag voltam, nagyon keveset imádkoztam, szárazon, figyelem, buzgóság és istenfélelem nélkül, és egyáltalán nem teljesítettem az imádság megállapított szabályait.

Általában lusta voltam a kényelmesség és a tétlenség miatt; milyen sok órát fordítottam naponta az alvásra, hányszor gyönyörködtettem magamat az érzéki álmodozásokkal és szennyeztem be magam?! Milyen sok órát fordítottam üres és tétlen elfoglaltságokra, gyönyörűségekre, vidám beszélgetésekre, beszédekre, tréfákra, nevetésre, játékokra és szórakozásokra; milyen visszavonhatatlanul eljárt az idő a fecsegésben, pletykázásban, ítélkezésben és gáncsoskodásban, hány órát veszítettem el üres foglalkozással vagy semmittevéssel?! Hogyan adok feleletet az Úr Istennek az elvesztett idő minden órájáért és minden percéért? Valóban életem teljes ideje lustaságban telt el.

Hányszor szomorodtam el, és estem kétségbe üdvösségem és Isten irgalmassága felől, vagy esztelen szokásból, érzéketlenségből, tudatlanságból, szemtelenségből, szégyentelenségből, megkeményedésből tudatosan, akarattal, teljes értelemmel, teljes öntudattal, jó akarattal és szándékosan, vagy gondolattal, és tettel követtem el a vétket, és ezáltal Isten szövetségének vérét tapostam, és újból megfeszítettem magamban Isten Fiát, és szidalmaztam Őt?! Ó, milyen súlyos ítéletre leszek én bűntetve?

Ó, ezért szemeimből nem folynak szüntelen a könnyek! Bárcsak bölcsőmtől a sírig szétzilált lelkem minden órájában és percében csak egyetlen könnyet is hullattam volna! Ó, ki ad fejemnek vizet és szemeimnek a könnyek forrását, hogy megsirassam lelkemet, amelyet gonoszul elveszítettem? Istenem, Istenem miért hagytál el engem? Távol vannak a segítségtől kiáltásom szavai! De legyen meg bennem a Te akaratod, Uram! Ha akarod, hogy a világosságban legyek, légy áldott, ha akarod, hogy a sötétségben legyek, ismét légy áldott. Ha elveszítesz engem törvénytelenségem miatt, dicsőség a Te igaz ítéleteidnek, ha nem veszítesz el engem törvénytelenségeim miatt, dicsőség a Te mérhetetlen irgalmadnak!