|
Az egyházközség felvidéki zarándoklata
paróchus 2010.06.23. 14:49
A Kányi egyházközség nyári zarándoklatára 2010. június 19-én (szombaton) került sor, melyen mintegy ötvenen vettünk részt (Kányból, Büttösről, Krasznokvajdáról, kiegészülve gagyvendégiekkel). A kora reggeli indulást követően az autóbuszon imádkoztuk el közösen az „Útrakelők megáldásá”-nak szertartását Isten áldását és kegyelmét kérve a zarándoklatra, hogy az „lelkünk és testünk megújulására” szolgáljon.
A tornyosnémeti határon átkelve Kassa felé vettük utunkat, majd 8 óra körül már Eperjesen (Preąov) is voltunk.
Eperjesen megtekintettük a püspöki székesegyházat, amely – számunkra fontos tudni – a Kányi egyházközségnek is anyaegyháza volt, hiszen száz éven át Abaúj paróchiái is az Eperjesi püspökséghez tartoztak (1818-1924). Itt hódolhattunk a kommunizmus idején üldözött és bebörtönzött püspökök, Péter és Vazul fölszentelt vértanúk szent ereklyéi előtt. Ugyancsak megcsodálhattuk a templomban kiállított szent leplet, azaz a torinói szent lepel egyik másolatát. A „Valóban méltó” eléneklése után végigsétáltunk a barokk fő utcán és megnéztük a Szent Miklósnak szentelt gótikus római katolikus székesegyházat.
Észak-kelet felé folytattuk utunkat, s hosszabb buszozás után értünk Svidníkbe (magyar nevén: Felsővízköz), amelyet hagyományosan a ruszinok szellemi központjának tartanak Szlovákiában. Nekünk különösen is fontos ez a környék (az egykori Sáros és Zemplén vármegyék területe), mert a kányi egyházközséget alapító ruszinok is erről a vidékről érkeztek Abaújba két és fél évszázaddal ezelőtt. Svidníkben megnéztük a görög katolikus templomot, melynek érdekessége, hogy a régi, barokk templom és az új, centrális, kupolás templom egybe van építve, s egybe is van nyitva. A régi templom ősi ikonosztáza, valamint az új templom szép ikonjai, falfestményei egyaránt lelki élményt jelentenek. Itt végeztük a Szent Liturgiát, amely alatt Hornyák Béla mlynarovcei paróchus gyóntatott, aki csatlakozott hozzánk. Hála az Úrnak sokan járultak gyónáshoz és áldozáshoz.
Újabb rövid utazás után értünk Ladomirovába (Ladomérvágása), ahol 1742-ben épült fatemplom van, s eredeti a berendezése is. Az ikonosztáz látványa és a kis templom varázsa mindenkire nagy lelki hatást gyakorolt. Itt Hornyák Béla atya elmélkedést is tartott, amelyben az Isten iránti hálát emelte ki, hiszen az ember mindenért hálát kell adjon, hiszen egész életünk egy nagy csoda. A böjti időben különösen aktuális hangsúlyozni, hogy az elégedetlenség, a birtoklási vágy, a földi dolgok utáni sóvárgás mind mind a gonosz csalétkei, melyek az üdvösségtől szakítanak el minket.
A fatemplom egyébként jó állapotban van, hiszen többször is fel lett újítva. Érdekesség, hogy építéséhez egyetlen szeget sem használtak fel Krisztus keresztje és a rá szegezett Üdvözítő iránti tiszteletből. A három torony pedig (a pitvar, a hajó és az oltár felett) a Szent Háromság tiszteletét hangsúlyozzák.
Sajnos a rossz időjárás miatt és a már igen megáradó patakok miatt nem tudtuk utunkat folytatni, holott még más fatemplomok megtekintése is tervbe volt véve. Azt azonban elhatároztuk, hogy jövőre folytatjuk a félbehagyott utunkat.
Hazafelé útba ejtettük Rovne (Róna) és Mlynarovce (Molnárvágása) községeket, ahol Béla atya szolgál és megnéztük az ottani templomokat is. Mindkét községben ruszinok élnek, így egyházi szláv nyelven folynak a szent szolgálatok. Béla atya kiemelte a ruszin nép buzgó vallásosságát és paptiszteletét is. Búcsúzóul pedig az imádság és a templom szeretetére buzdított bennünket, hiszen ezek nélkül parttalan és szétfolyik az ember élete.
A hazafelé vezető út jókedvűen telt, hála Istennek ezért a napért!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
