Kányi templomunkban "a régió legimpozánsabb képfala" található, olvassuk Terdik Szilveszter cikkében. Eddig sok adatot nem tudtunk, de azok megvoltak az egyházközségi irattárban, hiszen fenn maradt az egyház régi számadási könyve (1790-1864).

Eszerint az ikonosztáz, a szószék, a felajánlási asztal és az oltáraszatl építménye a baldachinnal 1817 és 1821  között készült a ma észak-kelet szlovákiai Sztropkón (Stropkov). Készítője, Szárics Jakab, akiről nem sokat tudunk, valószínűleg ez volt az első hely, ahol ikonosztázt épített. Az egyházközség összesen 2700 ft-ot fizetett a munkálatokért 1816 és 1822 között. A mester 1817-ben elutazott Abaújszántóra is, hogy megtekintse az ottani újonnan elkészült ikonfalat. Attól persze jelentősen eltért, bár hasonlóság a nagy méretű alapképek, és az egész lunettát betöltő ikonosztáz szerkezet.

Az oltárasztal és a felajánlási asztal ikonjai 1826-ban készültek egy jókezű szepsi mester által. A szószék ikonjai 1834-ben készültek, festőjük: Héthey István, szintén kvalitásos képeket festett. Az ikonosztáz pedig harminc éven át festetlenül állt, hiszen ennyi idő alatt gyűlhetett össze a pénz az ikonok megfestésére. 1854-ben lettek az ikonok megfestve és készült el az állványzat festése és aranyozás Boda József által, aki az eperjesi egyházmegye hivatalos festője volt akkoriban. A képek bár naív-népies barokk ábrázolások az imádkozó ember szívéhez közel állnak, s imára késztetik a hívő embert.

A kányi egyházközség mai hívei méltán lehetnek büszkék őseikre, akik ilyen nagy kincset hagytak ránk.