Zinger Patrik és Zinger Dorina büttösi gyermekeket fogadtuk be az egyházi közösségbe a bérmálás kenete, a szent gyónás és a szent áldozás révén. A két gyermek - akik református keresztségben részesültek annak idején - most édesanyjuk és nevelőapjuk kérésére és a közös felkészülés után részesültek Krisztus szent Titkaiban.

Már a II. egyetemes zsinat 2. kánonja, majd később a Trulloszi (ún. 5-6.) egyetemes zsinat 95. kánonja kimondta, hogy az Egyházba megtérő bizonyos eretnekeket (pl. katharok) akik "az üdvözülők részéhez térnek meg", úgy kell befogadni, hogy "megpecsételjük őket, vagyis megkenjük először szent myronnal (ti. bérmaolajjal) homlokukat, szemüket, orrnyílásaikat, szájukat és fülüket; (miközben) megpecsételjük őket, mondjuk: Szent Lélek ajándékának pecsétje."

Más tévelygők esetében (pl. pavlianisták) az Egyház előírta a keresztelést, ahhoz, hogy befogadhatók legyenek az igazhitű Egyházba.

Ma elfogadjuk a református testvérek keresztségét, és az Egyházba való befogadáskor csak a Myronnnal való megkenést, és Gyónást végezzük, majd a belépők részesülnek az Áldozásban.

IMÁDKOZZUNK Patrik és Dorina gyermekekért, családjukért, hogy egész életükben hűek legyenek ahhoz az ajándékhoz, amelyet kaptak Istentől!

Mi pedig, keresztények emlékeztessük magunkat e szent ünnepen saját keresztségünkre és a Szent Lélek általi fölkenetésünkre, melyek által újjászülettünk az örök életre és elnyertük a "Szent Lélek ajándékának pecsétjét", vagyis el lett életünk jegyezve a Szent Lélekkel.